3. nap
Nem csak a reggelt töltöttük kint, hanem az egész napot. Minden napra terveztem egy kis kihívást neki és erre a napra egy kis bokszba zárás, utazás és ismerkedés lett megcélozva. A délelőtt különösebb esemény nélkül zajlott, játék és ismerkedés Becky-vel és Zeusszal. Finoman tágulnak a határok, már egy-egy futkosás, kergetőzés és ugatva provokálás is előkerült a repertoárból. Minden nappal kicsit nő a bizalma a nagyok felé is és ennek nagyon örülök.
Új ismerős
A délután folyamán kocsiba pattantunk, természetesen ismét kihasználtam az alkalmat egy kis pórázon vezetésre, kis makacsság még előkerült, de egyre gyorsabb vált vissza és hanyag eleganciával folytatja mellettünk a sétát. A bokszba még megy a sírás, viszont egyre hamarabb fejezi be a panaszolást. Ahogy megérkeztünk feleségem szüleihez, bevittem a boksszal együtt és elkezdtük az ismerkedést Curtisszel. Curtis egy bull típusú keverék szintén a komáromi menhelyről, mint Zeusz csak sokkal barátságosabb kivitel. Ahogy összeengedtem őket egyből láttam nyugodt délutánunk lesz. Conor bátrabb volt, mint itthon, pedig ismét idegen hely, idegen kutya került elé, de jól vette az akadályt. Pár óra alatt messzebbre jutott a kapcsolatuk, mint az itthoniakkal. Hiába ha a szimpátia megvan jobban megy minden. Említettem, hogy bevittem a bokszot. Nos igen, egy picit akartam tréningezni, mert eddig csak „muszájból” került be. Ezért például napközben is bezártam egy órára és a többi időben nyitva hagytam az ajtaját, játék közben bedobtam néha a kis köteles játékát. Az elején nem szívesen ment be, nyaka hirtelen zsiráfos hosszúságúra nyúlt csak ne kelljen betenni a lábát, azonban nap végére már gond nélkül ment be és ki a kötélért. Izivel a kislányommal (9 hónapos) is minden nap van egy kicsi játék kontrollált körülmények között, mert mindkettő képes lehet a másikat megsérteni, akaratlanul is. Conor egyébként nagyszerűen vizsgázott. Tű hegyes fogaival olyan finoman bánik, hogy egy karc nem került még senkire a családból. Izinek, pedig nem árt ha megtanulja a simogatásban nincs bundába markolás. Jól működnek együtt és ezt nagyon fontosnak tartom. Kölcsönös tisztelet, amit elvárok tőlük, de hál isten ez ennél több. Igazi érdeklődés és öröm van mindkettőben a találkozásokkor. Amúgy nem tudom Conor olvasta-e a Bibliát vagy csak istenségként gondol magára, minden esetre ez a vasárnap a pihenésről szólt. Annyit aludt, hogy bepótolta az előző két napot is. Komolyan féltem az éjszakázástól. A hasa még mindig ment szegénynek, ki is pihente magát, kevés alvásra készültem lelkiekben.
Újra otthon
Hazaindultunk és a kocsiban már sokkal hamarabb elhallgatott, mint odafelé. Megérte bekapcsolni a bokszot a játékba. Amint megjön a sajátja és nem kell kivennem a kocsiból a másikat, az ilyen jellegű „tréningeket” szaporítani fogom, míg el nem múlik az ellenérzés, azzal a rácsos dobozzal, amibe mindig csak bezárják. Idővel persze arra is rájön majd, hogy jó dolog történik miután bekerül és ugye mindig ki is kerül. Teljes termesztések a reakció és sajnos a hasmenés is. Utóbbi ellen egyébként rizst főztünk neki, nagyon picit megsózva. Holnaptól egy kis csirke húst is főzünk bele, mert így üresen csak a kedvemért és a kezemből evett belőle. Kevertem a régi tápjából hozzá egy picit több kedve volt enni, totálisan megértem amúgy. Egy íztelen ragacsos izé került a tányérjába a megszokott fogás helyett. Nem baj, legalább a reggeli is készen áll. Ugyanis negyed órát szoktam hagyni étkezésre, ha ellágyul a szívem maximum felet és végső próbálkozásként kézből etetéshez folyamodom. Mivel aktív a kis kutya és inni is rendesen iszik, nem aggódom túl a dolgot. Ha éhes lesz a következő alkalommal már jobban fog csúszni a rizs is.
A 3. éjszaka
Ez úgy kezdődött, hogy az előszobában ledobott kutyás melegítőmet kinézte magának és lefekvésig azon összegömbölyödve hallgatott minket. Annyira aranyos volt, hogy nem tudtam, nem odaadni neki a melegítőmet éjszakára. Meghálálta, este tíztől reggel hatig egy hang nélkül volt. De ettől még alkotott….talán azt gondolta ez az ember tegnap annyit hajbókolt a művei előtt, hogy muszáj megismételnie. Szinte ugyanúgy sikerült talán, kicsit több volt benne az indulat. Nincs is jobb éhgyomorra, mint érezni ezeket a természetes aromákat. Ez ezzel jár sajnos, persze ahogy elmúlik a hasmenés, már könnyebb lesz neki tartania magát és ahogy idősödik, úgy tud majd egyre tovább ellenállni a természet hívó szavának. Takarítás közbe kicsuktam az előszobába, nehogy nekem itt neki álljon segíteni. Aztán a kis tappancsaival szépen aláírjon itt mindent. Takarítani jól tudtam így, kellett is a gyakorlat, mert mire végeztem az előszobát is megtisztelte. Lassan immunis leszek. Egyébiránt valahogy reggel már jobb íze volt, annak a rizsnek is. 😀
🙂 🙂
Pingback: Egy kölyök élete (04) – DogBusiness