Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is kezdjem el ezt. Melyik kutyák kerüljenek bele és milyen sorrendbe. Végülis kutyás életutat ígértem úgyhogy haladjunk az idővonalán. Feketén fehéren minden örömével és keserűségével együtt két részben.
Nesztor
Az első kutya akinek határozottan beugrik az emléke Nesztor, papám német juhásza. Azt igazat megvallva őrá nem is igazán emlékszem csak arra hogy már nincs. Érdekes dolog az elmúlás, talán két-három éves lehettem és nagyapám egy kis mesével orvosolta a dolgot. Azután hittem, hogy fent ő az egyik csillag az égen és onnan vigyáz ránk. Gyerekként éveken keresztül ha éjszaka tiszta ég volt és mentünk valahova kocsival kinéztem az ablakon és azt láttam az egyik csillagban, hogy ott vágtázik mellettünk. Biztos voltam benne, hogy így van mert bármerre mentünk a csillag követett. Ahogy visszaemlékszek mindig megmosolyogtat gyermekként milyen önigazolást kerestem a mesének ami az elmúlást volt hivatott feledtetni.
Amit ennek a kutyának köszönhetek az a kutyák szeretete, tisztelete. Vele kezdődött az egész.
Pici
Az „én” kicsi tacskóm, persze ő is csak úgy volt az enyém, ahogy egy kis gyereknek a papájánál lévő kutya az övé lehet. 1 éves voltam mikor a családhoz került, szóval együtt nőttünk. Ő hamar felnőtt és elérte a végleges méretét, én még akkor is csak kis gyerek voltam mikor itt hagyott minket. Hiába más időtávra vagyunk tervezve, meg kell tanulnunk együtt élni ezzel. Egy biztos ő volt gyerekkorom kutyája a nyarakat együtt töltöttük, sokat játszottunk a lakótelepen. Sétáltunk a Duna parton, bújócskáztunk, vittük magunkkal ide-oda. Nagyszerű kis kutya volt.
Most tudom csak igazán értékelni, hogy kibírta gyerekkori énem öleléseit puszijait. Már tudom, hogy ez nem jön természetesen minden ebnél.
Jack
Az én kutyám vagy mégsem? Rövid fejezet volt az életembe, de nagyon tanulságos.
Elsős voltam és nyilván nagyon akartam otthonra is kutyát. Tömbházba laktunk édesanyám nem szerette a kutyákat, inkább félt tőlük. Azonban egyszer csak apukám hazaállított egy gyönyörű ámbár 2 hónaposan sem kicsi kölyök kutyával. Egyből szerelmes lettem. Jack egy telep őrző kutyáinak kölyke, Dobermann apa, Bullasztiff anya ahogy mondani szokták szerelem gyereke. Az igazság az, hogy szerelem kutya kölyök nincs csak felelőtlen emberek, persze akkoriban ezt még nem tudtam és hát vajmi kevés közöm volt ezekhez a dolgokhoz.
A gyerek világ meseszép a filmek,könyvek és mesék álomszerű képet festenek a kutyák világáról és a kutyatartásról. Sajnos az élet nem már így íródik. Fussunk végig az alaptörténeten azt gondolom sokaknak tanulságos mese lesz.
Tehát a történet szereplői egy kutyáktól félő két kis gyerekével otthon lévő anyuka, akit nem vontak be a fontos döntésbe. Egy apuka, aki magának és gyerekének szeretett volna boldogságot okozni, noha keveset van otthon. A két kis gyerek közül a kisebbik kettő a nagyobbik jómagam hat éves. Egy két szobás tömb lakás. Végül, de nem utolsó sorban egy 2 hónapos kölyök kutya. Nem kell hozzá nagy képzelő erő mi történt ezek után.
Én suliba jártam, apám melózott, Jack pedig otthon várta a konyhába, hogy valaki hazaérjen aki nem fél tőle. Nem született ő szobatisztának, ahogy lakberendezőnek se igazán, noha a bontás a specialitásai közé tartozott. Tapéta, lambéria és minden amit elért a tűhegyes fogacskái martalékává váltak. Emlékszem még az esti sétákra melyek megelőzték a veszekedéseket. Éreztem már akkor is, hogy ennek nem lesz jó vége. Egy hónap telhetett el, maximum kettő és Jack-nek mennie kellett. Ő visszakerült a telephelyre, én kaptam egy ígéretet miszerint fél éves korában egy kutyakiképzőhöz kerül és egy éves korától újból velünk lesz.
Alig vártam, hogy leteljen az idő. Közben hetente mentünk meglátogatni a telepre őt és hazafelé csak néztem kifelé a hátsó ablakon sóvárogva, láttam ahogy szalad utánunk. Fájó pillanat volt ez mindig. Nem volt ez jó senkinek én haragudtam a világra. Főleg anyám lett ellenség hiszen nem értettem meg a félelmét és gyerekként őt okoltam a kutyám száműzésért. Nem lehetett ez könnyű se neki, se apámnak, se szerencsétlen kis kutyának sem. Teltek a hónapok, egyik látogatás után már a következőt vártam.
Egyszer mamámmal mentünk Tatabányára a piros Samara-val megkértem, hogy ha már útba esik látogassuk meg soron kívül Jack-et. Ez volt az utolsó látogatás, de már nem láthattam őt soha többé. Az őr elmondása szerint pár nappal azelőtt Jack az egyik kamion alatt hűsölt a nyári melegben. A sofőr nem vette észre, hogy a kutya a kamion alatt van és elindult… Nagyon megsirattam, máig emlékszem arra a pillanatra és összeszorul a gyomrom.
Egy kutya aki tán sose volt az enyém és mégis az első aki velem lakott és az első akinek a halálát felfogtam.
A tanulság, hogy a gyerek kedvéért senki ne vegyen kutyát, nincs mindig ilyen szomorú vége, de a felelősség a felnőtté minden esetben.
Gyerekként nagyon fura volt még az is, hogy én szerettem legjobban a kutyát mégis ő apámat szerette jobban, aki keményen beszél vele és nem enged neki dolgokat. Ezzel kapcsolatosan csak arra szeretnék rávilágítani, hogy először is szabályok kellenek a kutyának és csak utána szeretet.
Nagyon szépen írsz Bence, öröm olvasni, bár szomorú a történet.
Köszönöm szépen, sajnos a napos oldalhoz ismerni kell az árnyékost is. A holnapi rész sajnos még mélyebb sebeket tép majd fel.
Köszönjük, hogy megosztom velünk életed kutyás vonalát. Sokat tanulhatunk belőle. Szép és fájó emlékeket idéz fel bennem is, de ez csak méginkább megerősít a gazdi szerepben. Köszönöm szépen!
Szívesen, sokan járunk hasonló cipőben. Örülök, ha erőt adhatok saját példáimmal!
A” kezdetek” óta sokat változott az állattartási morál. 40-50 évvel ezelőtt én is éppígy belestem – mai szemmel már hibásnak – mondott fájdalmas kutyakapcsolatokba (nem mintha a mostani tökéletes lenne 😀 )
Bizony sokat változott, de sajnos még sokan a mai napig követik el a régi hibákat 🙂